A lólengés londoni olimpiai aranyérmese sokadik műtétje után már lábadozik, igaz, komolyabb tréninget még nem végezhet. Berki Krisztián türelmes, hiszen tudja, talán az utolsó lehetősége lesz arra, hogy kijusson Tokióba, az olimpiára. Igaz, hogy megszerezze a repülőjegyet, kvalifikálnia kell magát a három tavaszi világkupaverseny valamelyikén.
Berki cseppet sem sietteti a visszatérést, igaz már forr a vére, hogy végre a tornateremben is kipróbálhassa a vállát.
– Szerintem az első edzésen kiderül minden – folytatta a bajnok. – Szóval, hogy tudok-e bátran támaszkodni a kezemre, mert a műtét óta még nem terheltem igazán a vállam.
Berki elárulta, hogy decemberben már nem kellett gyógytornára járnia, pihenőt engedélyeztek neki, de januárban újra indult a „kínzás”.
– Persze, izgulok, és már alig várom, hogy eljöjjön az igazság pillanata. A fejemben még soha nem fordult meg, hogy abbahagyom a tornát, hiszen ez az életem. Nem szeretnék úgy búcsúzni a közönségtől, hogy kiadok egy sajtóközleményt, amiben bejelentem, hogy vége. Tisztában vagyok azzal, hogy egyelőre távol vagyok Tokiótól, de ha a vállam és az orvosok is úgy gondolják, mert én eltökélt vagyok a folytatást illetően, akkor vállalom a kihívást, elindulok a februári és a márciusi világkupaversenyeken.
Magyar Zoltán, a tornaszövetség elnöke egy korábbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy mindenben segítik Berki Krisztiánt, de úgy érzi, az olimpiai bajnoknak nincs igazán esélye Tokióra.
– Zoli ismer engem, és tudja, hogy csak akkor folytatom, ha önmagamat tudom képviselni a lovon. Ha nekem és az edzőmnek nem felel meg a produkció, akkor el kell gondolkodni, miképpen búcsúzzam el a tornától és a szurkolóktól.